A XVI. századi belső vár védelmi rendszerében fontos szerepe volt a NY-i, bejárati oldalt közrefogó sarokbástyáknak. Az ÉNY-i bástyában az egykori tömlöc található, ahol borozó lett berendezve. A DNY-i sarokbástya az utóbbi évek feltárása és a rekonstrukció nyomán nyerte el mai formáját. Ez a bástya a vár legkorábbi ismert 1612. évi leltárában, mint konyhabástya és a szomszédos sütőház szerepel. Az 1685, majd az 1701. évi leltár is említi a konyhát;
Az 1711-es leltárból megtudjuk, hogy a sütőház után : "emellett van a konyha, amelynek közepén van egy nagyobb tűzhely, amely fölött vas lécekkel összeláncolt kőpillérekre kürtő helyeztetett. Volt egy másik tűzhely is az ajtónál, de ez jelenleg romladozott. A konyha szomszédságában volt a szakácsok szállása." A történeti adatok közé sorolandó, hogy még a XIX-XX. században is itt volt a konyha, természetesen feltöltve, többször megújítva, s a tűzelőberendezése már nem a helyiség közepén, hanem a déli várfal és a két pillér által közrefogott, zárt tűzhely volt. Ezt használták a Windischgraetz-család idején, sőt 1959-ig, az Alkotóotthon konyhájaként működött miként Konok Tamás: Várkastély konyhája c. festményén látható.
A Perényi-kori sarokbástyát már a XVII. században betöltötték a leletek tanusága alapján. A konyha rekonstruálásánál fontos volt az előkerült tűzpadka és a közrefogó, egykor a kürtőt tartó pillérek bemutatása, megerősítése. A nagy kővályú is elhelyezést nyert, feltehetően az évszázadok során ebben a térben mimindigsak odébb tolták, valószínű, hogy a konyha beépített tartozéka volt. A kemencére ajtó került, míg a kisebbik bemutatásra került. Mint ahogy a XIX századi elfalazások visszabontásával az első periódus pillérei és visszafaragott boltvállai is előtünnek .

Reneszánsz konyha

A korabeli konyhametszetek fotóival és leírásokkal ismertet meg. Comenius ábrái és szövege a szakácsságról, régi recept az ökörsütésről, utasítás a borsolásról.
"Az borsolásban pedig ilyen mód observáltassék: az fő szakács, két öreg szakácsával együtt borsoljon mindenkor, mások ne, ebben is mértékletességet követvén, mert néha annyira borsolják, sáfrányozzák nem is ehetik ember benne"
( I. Rákóczi György 1634. évi konyhai rendtartásából )

Mondá az egyik, Mihály mester: én is láttam a Perényi Gábor mennyegzőjén, hogy Antal mester sütött vala egy ökröt, az mely ökörbe csinált vala egy kövér juhot, az kövér juhban egy gyermekded borjut, az borjuban egy kövér kappant. Mikor immár az ökör megsült, az kappant kivötte, s meglátta, ha megsült, tehát az ökör is megsült.

( Régi magyar szakácskönyvből )

A kiállított tárgyak : XVI-XVII. századi használati tárgyak, ón tányérok, ón kupák, ón tálak, mozsarak (köztük Rákóczi György felirattal, 1643-as évszámmal), sárgaréz tárgyak Ádám-Éva, Angyali üdvözlet, Sámson ábrázolással, palacsintasütő, ostyasütő, fujtató, vasháromláb, fülesfazék, rostély, stb.
A kemence mellett a kenyérsütésnél használatos dagasztóteknő, nagy szita, szénvonó és sütőlapát lett kiállítva, enteriőr jelleggel.
A pataki konyha jelentősége azért nagy, mert ilyen állapotban csak Fraknóról és Lékáról ismerünk hasonló korból konyhákat.
Az elkövetkezendő időben un. látványkonyhaként, vendéglátásra kívánjuk üzemeltetni.